Tesztelési Eljárások - Elválási teszt
Tapadás-
Egy szalag azon tulajdonságát, hogy egy felülethez tud tapadni, „elválási tapadás”-nak nevezzük, és gyakran vizsgáljuk. Kifejezhetünk vele egy értéket, amely megmutatja a szalag és a felület közti vonzóerőt, mértékegysége N/25 mm. A tesztelés úgy történik, hogy egy darab szalagot a tesztpanelre rögzítünk hengerrel, vagy egy meghatározott súllyal. A szalagot a felületről 90 vagy 180 fokos szögben távolítjuk el. A tesztpanel különböző anyagokból lehet, például üvegből, acélból (magas felületi energia), HDPE-ből (alacsony felületi energia), vagy a konkrét alkalmazásban használt anyagból.
Elválási Tapadás-
Miután a szalagot felhelyeztük a felületre, meghatározott ideig száradni hagyjuk, például 10 percig vagy 24 óráig. A szalagot kitehetjük különböző hatásoknak, hogy megvizsgáljuk azok befolyását a kötésre, például időjárás (hő, hideg, pára), UV sugárzás, vagy forró víz.
A száradási idő letelte után a szalagot és a tesztpanelt egy húzószilárdságot tesztelő gépbe helyezzük, és a szalagot lehúzzuk a panelről a megadott sebességgel, általában 300 mm/perccel.
Kezdeti tapadás-
A kezdeti tapadás azt mutatja meg, hogy a ragasztóanyag milyen gyorsan tapad. A teszt lényege, hogy a szalagot nagyon alacsony nyomással helyezzük fel a tesztfelületre, majd azonnal eltávolítjuk, és közben mérjük az erőt. Kétféle eljárást alkalmazunk: a 90 fokos lehúzást, és a „Hurokérintést”, az eredmény mértékegysége pedig N/25 mm. A „Hurokérintés” során a szalagból egy hurkot formálunk, majd azt leeresztjük a tesztfelületre egészen addig, amíg rá nem lapul a felületre. A mozdulatot azonnal elvégezzük visszafelé is, és a hurkot elválasztjuk a felülettől.